Trianon már 1920 óta egyet jelent az oktrojált békediktátummal, amelynek megváltoztathatatlanságát egy magyar sem akarta/akarja elfogadni, de az 1945 után született világrend kialakulását és az 1947-es párizsi békét követően már megváltoztathatatlan is. De minden tekintetben?
Nem, semmiképpen sem!
Azonban még mielőtt valami virtigli irredenta revizionizmus vádjával illetnének, gyorsan kiegészítem a fenti nyilatkozatomat. Trianon, vagy sokkal pontosabban az 1947-es párizsi békeszerződés de iure megváltoztathatatlan, de facto azonban megváltoztatható. Nemzetközi jogilag a status quo a jelenlegi világrendben nem változtatható meg erőszakos eszközökkel, és az, hogy ez így maradjon, - azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk - az egész régió és vele együtt a magyar nemzet érdeke is.
A mai kor konfliktusait nem fegyverekkel vívják, és ha józanul végiggondoljuk, a korábbi háborúk kimenetele is csak a háborút megelőző gazdasági erőviszonyoknak megfelelően alakult. Nekünk tehát nem fegyveresen kell megizmosodnunk, hanem gazdaságilag és kulturálisan.
A de facto revíziót, tehát a magyar nemzet gazdasági és kulturális megerősödését majd expanzióját semmi nem tiltja, így nyugodtan törekedhetünk erre. De mik ennek az eszközei?
1. Trianon elfogadása, és meghaladása (feldolgozása): Ha őszintén belátjuk, hogy Trianon de iure megváltoztathatatlan, és hogy a magyar nemzet gazdasági és kulturális megerősödése elképzelhetetlen a múlt megnyugtató lezárása nélkül. Két lehetőség van: a folyamatos kesergés a minket ért csapáson, vagy pedig a csapás feldolgozása, meghaladása azáltal, hogy az EU-nak hála megnyílt határok lehetővé tették és teszik a nemzet "határokon átívelő" egyesítését.
2. Megbékélés az utódállamokkal, a szomszédnemzetekkel: az első lépést követően be kell látnunk, hogy a nemzet sikere elképzelhetetlen a régió sikere nélkül. A Kárpát-medencében élő népek nem ellenségei, hanem egymásra utalt szövetségei egymásnak. Ez nemcsak azért fontos, hogy az anyaország legyen sikeres, hanem azért is, mert a nemzetek közötti megbékélés biztosíthatja azt, hogy határon túl élő magyarok illetve határon túl vállalkozó és/vagy utazó anyaországiak biztonságban és otthon érezhetik magukat a hivatalos határainkon túl is. Ez a magyar kultúra expanziója szempontjából létfontosságú. Ennek érdekében:
- fel kell adnunk a kárpát-medencei magyar szupremácia öncsaló és ma már javarészt igaztalan mítoszát,
- a kettős állampolgárság mellett kölcsönösen elfogadottá kell tenni a kettős identitást is, és mind Magyarországon, mind pedig a szomszédos államokban támogatni kell a kétnyelvűséget segítő programokat,
- és ha már közös nyelvet beszélünk a szó szoros értelmében, akkor meg kell ragadni a kárpát-medencei népek kultúrájának közös nevezőit az irodalom, a történelem és a kultúra minden egyéb területén közösen szerkesztett tankönyvekkel, szakértők között lefolytatott vitákkal és konferenciákkal stb. Törekednünk kell a kompromisszumos történelemszemlélet kialakítására, de legalábbis arra, hogy egymás történelmi emlékhelyeit és emléktábláit tiszteletben tartjuk és elfogadjuk.
- egymás nemzeti tragédiái előtti kölcsönös főhajtással és megemlékezéssel kell tudatosítanunk, hogy a románok, szlovákok, magyarok, németek, ruszinok(ukránok) és szerbek nemzeti tragédiái mind mind a közép-európai népek és polgárok közös sorscsapásai.
A gyors közeledés és a valódi, nemzetek felett álló szakértői közösség kialakulása érdekében szükséges egy közös tudományos akadémia felállítása. Ugyanilyen praktikus, és a hétköznapi polgár számára is érthető közeledés lenne a sportolói bajnokságok egyesítése (főleg csapatsportok terén a jégkoronghoz hasonlóan).
3. Az anyaország gazdasági megizmosodása: nincs hatékony nemzeti érdekérvényesítés és virágzó nemzeti kultúra erős anyaországi gazdaság nélkül.
4. Az anyaországi kultúra felvirágoztatása és expanziója: nemzeti karakterünk kibontakoztatása és egy rokonszenves, mosolygós, csak ránk jellemző és életvidám magyar kultúra megteremtése/kitalálása (?) és támogatása annak érdekében, hogy egy szeretnivaló nemzet legyünk, amihez érdemes és amihez mindenki szeretne tartozni.
Ennek eszköze lehetne a Collegium Hungaricum hálózat bővítése, élővé/aktívvá tétele határon túli közösségekben és Európa/a világ nagyvárosaiban.
5. Aktív és stratégiailag előrelátó külpolitika: egy olyan kormányokon átívelő diplomatagárda képzése és kiküldése, amely minden fontosabb regionális válság/tárgyalás/konfliktus/rendezés kapcsán hallatja hangját, és tájékozottságának, felkészültségének hála a magyar név őregbítését és végső soroin a magyar ügyet szolgálja.
