Duronelly Péter a tartós felzárkózás lehetőségéről
"Ha az a kérdés tehát, hogy a politika hogyan tudja az országot növekedési pályára állítani, akkor csak azt tudom válaszolni, hogy azzal, hogy segíti a vállalkozó szellemet és az innovációt, a társadalom és a gazdasági szereplők önszerveződését, esetleg infrastruktúrát biztosít arra, hogy ez az innovatív vállalkozó szellem érvényesülni tudjon. Azzal segít a legtöbbet, ha hagyja az embereket dolgozni, vállalkozni.
Látjuk most azt a tendenciát, ami ezt az önszerveződő, vállalkozó, változásorientált és innovatív társadalmat célozná meg?
[...]
A politikai erő birtokosain csökkenő demokratikus kontroll megkérdőjelezi a társadalom széles rétegei tulajdonjogainak biztonságát. Direkt államosítások még nem voltak, a magánnyugdíjpénztári rendszer de facto felszámolása is „csak” egy zsarolási hadművelet volt, de a mára elharapódzó zűrös ügyek felvetik a kérdést, hogy ebben a folyamatban hol állunk meg.
[...]
A gazdasági-politikai intézmények nem védik kellően a tulajdont, nem teremtenek kiszámíthatóságot, és nem engedik a konstruktív párbeszédet a hatalom de facto birtokosai és az irányítottak között.
A tíz évvel ezelőtti lezárt növekedési szakasz a múlté, és nemhogy nem tudjuk, merre tovább, de egyelőre esélyt sem adunk magunknak, hogy apró próbálkozások, innovációk sokaságával, saját hibáinkból tanulva megtaláljuk a helyes irányt. Talán mi vagyunk saját magunk legnagyobb ellenségei."
Tóta W arról, hogyan érdemes választanunk
"Magyarországon meghonosodott, sőt lassan egyeduralkodóvá válik az a képzet, hogy a pártválasztás érzelmi, becsületbeli és szellemi azonosulást jelent, rajongást, verekedést a telepi játszótéren amiatt, hogy melyik a jobb zene. Kétségtelenül vannak milliónál is többen, akik ebbe kétségbeejtően beleélik magukat. Ők tuti elmennek szavazni. Az a réteg, amelyik szerint a kormánnyal és a miniszterelnökkel érzelmi viszonyban kell lennünk, és ráadásul meg is találta az igaz szerelmet, na az biztos választó. Nyilván halmozottan hátrányos helyzetű emberek ők politikai tudatosság szempontjából, de attól még joguk van választani, és élnek is vele."
"hvg.hu: Hogyan éli meg, hogy a Jobbik virul, sőt növekszik a népszerűsége, miközben az LMP-nek a parlamentbe kerülés a tét?
S. A.: Ez egy hatalmas kihívás, amivel meg kell küzdenünk és meg is fogunk küzdeni. Az van, amit a Tamás Gáspár Miklósnak is írt nyílt levelemben megfogalmaztam: a magyar újkapitalizmus egy csomó mindent tabusított. A politikusokra ránőtt értelmiségi megmondó emberek sok mindent elmondhatatlanná tettek. Ilyen a vidéki közbiztonság, a privatizáció vadhajtásai, a devizahitelezés visszásságai, az ország kiszolgáltatottsága, hogy ki lehet rántani adózatlanul az országból jövedelmeket. Nekünk mint globalizációkritikus ökopártnak az a kihívás, hogy ezekről úgy beszéljünk, hogy kerüljük a rasszizmus, az erőszak nyelvét. Továbbmegyek: úgy kell ezekről beszélnünk, hogy közben szembeszálljunk a rasszizmussal, az erőszakkal."
Rajcsányi Gellér Karácsony Gergő és a PM hitelességéről
"„Ott van, Gergő!” Karácsony Gergely nem vágja a Centit.
Balra van az az iskola a Centin. Jobbra meg a Gyurcsány, centikre. Na, ez a kínosabb. Az kellene, hogy legyen bármely LMP-ből indult, értelmes fiatal politikusnak.
Továbbra sem értem, a PM minek van?"
Tölgyessy Péter a Nemzeti Öncélúság Rendszeréről
"Nálunk azonban az 1989 óta eltelt rendszerhosszúságú idő alatt sem sikerült az országot tartósan növekvő gazdaságú, konszolidált demokráciává emelni. Inkább immáron negyedik évtizede a válság az állandó. A hatvanas évek vége óta hatalmi megfontolások keltette „húzd meg – ereszd meg” ciklusok mozgatják a gazdaságot. A folyamatosan erősödő közéleti szembenállás következtében az új demokrácia nem képes kezelni az ország gondjait. A közvélemény valóságérzékelése mára mindjobban megbicsaklott. A sikertelenségüktől frusztrált embereket politikai célokra mozgósítani még legbiztosabban az ellenoldal politikusainak mind durvább minősítésével lehet. A magyar politika lassanként alig jelent többet, mint az ellenoldal alkalmatlanságának és visszaéléseinek világba kiáltását, valamint bajosan teljesíthető ígéretek hangoztatását."
Tölgyessy Péter az MSZP új generációjáról
"Most viszont Mesterházy Attila különböző vezetői kabinetekből előlépő fiatal csapatával próbálja a Fidesz-módjára keményen kézben tartott médiapárttá tenni a szocialistákat.
Az új emberek többnyire már a demokratikus fordulat utáni hazai közélet, a Fideszben is egyre gyakrabban feltűnő karakterének, a „politikai vállalkozónak” módjára gondolkodnak. Szeretnének jól élni, a nyilvánosság előtt szerepelni, hatalmat gyakorolni, ám különösebb elképzelésük az ország kívánatos jövőjéről már kevésbé létezik. A magyar társadalom iránt érzett felelősségérzetük messze kisebb, mint Nyers Rezső és Horn Gyula generációjáé volt. Lehetőség szerint mindenkor azt és úgy mondják, ahogy az ezzel foglalkozó szakértők maximalizálni remélik a számukra elérhető szavazók számát. Az idősebb nemzedéknél lényegesen természetesebben használják a tömegdemokrácia szokásos eszközeit. Általuk az MSZP arculatában a korábbinál frissebb, fiatalosabb és népközelibb lett. Hangvétele kevésbé bürokratikus és körülményeskedő. A szocialisták törzsközönségük indulataihoz igazodva olykor már a durvaságig élesen minősítik a kormány tevékenységét. A Fidesz szavazóinál több tekintetben egyenlőségorientáltabb és kapitalizmusellenesebb korosabb választói igényeinek megfelelően az MSZP újfent együttérzést és több állami pénzt ígér az embereknek."
Tölgyessy Péter a magyar középosztály kibékíthetetlenségéről
"De egyébként is Csehországban, Lengyelországban és Szlovéniában a miénknél messze egységesebb a polgárosodást kívánó társadalmi közeg. Huszadik századi történelmünk tapasztalatai alapján nálunk csoportjaik egymással végletesen szembeállnak. A másik polgári réteg ellen bárkivel inkább szövetkeznek, csakhogy végre legyőzhessék ősi ellenfelüket. Élesen elkülönül egymástól a történelmi középosztályhoz kötődő magasabb státusú réteg, és az inkább polgári radikális, a hagyományos elitet a két világháborús vereségért, a holokausztért súlyosan felelősnek látó értelmiségi, vállalkozói csoport. Erősen mások a beállítódásai az államszocializmus alatt felemelkedetteknek. Végül sokban eltérő a világlátása a nyolcvanas évek után felnőtt fiatalabbaknak. A polgári rétegek, ahelyett hogy együttesen felépítenék a maguk intézményeit, inkább folytatják kompromisszum nélküli szembenállásukat a tőlük kulturálisan olyannyira különböző többi csoporttal. A nyugatos fejlődésben közvetlenül érdekelt, az aktív szavazók között akár negyven százalékot elérő választókat ezért csaknem lehetetlenség idehaza egyetlen politikai tömbben összefogni.
A magyar társadalom megszervezni sem képes magát. Elvárja, mint egyfajta szolgáltató vállalatoktól, hogy a pártok megfelelő kínálatot ajánljanak fel számára, ám tevékenységükbe már sem személyes részvétellel, sem kisebb anyagi támogatással nem kíván bekapcsolódni. Így Bajnai Gordon tömörülése néhány régi politikacsináló közéleti vállalkozásaként indult útjára, és már kezdettől nélkülözte érdemi tagsága demokratikus legitimációját. Inkább már létező szervezetekre próbált támaszkodni. Iparkodott a hatókörébe vonni a Fidesz hatalomgyakorlása ellen fellépő új civil kezdeményezéseket, majd rájuk támaszkodva remélt erőt mutatni a szocialisták felé. Ezzel azonban szakadásokat teremtett vagy erősített fel a legígéretesebb mozgásokban is. Azok hajtóerejét elkezdte visszavezetni a háborús blokkpolitika negyedszázados hatalmi logikájába."
Tölgyessy Péter a baloldali véleményformálók felelősségéről
"A baloldali véleményformálók elejétől fogva idegenkedtek a hajdani MDF-kormánytól. Minden gesztusukkal érzékeltették, hogy a szerencsétlenkedő jobboldallal szemben a baloldali progresszió az egyedül hivatott az ország kormányzására. Sokszor végletes türelmetlenséggel támadtak az akkor még a gondolatformálás monopóliumát birtokló sajtójukban minden, a sajátjuktól kicsit is eltérő elképzelést. Nem ritkán éppen a politikai közép kisszámú képviselőjét kezdték ki a legeltökéltebben. Még nem akadt olyan élő, valóságos hatalmat gyakorló jobboldali vezető, akit a baloldal kétségbevonhatatlan európai demokratának elfogadott volna."
Tölgyessy Péter az "Orbán-rendszer" fennmaradásának esélyeiről
"Az Orbán-rendszer a magyar társadalom hosszú ideje megoldatlan pusztító gondjaira adott rendszerszintű válasz. Létező eredményeit a napi közéleti viták hevében semmiképpen sem szabadna lebecsülni. A Fidesz-hatalomnak létezéséhez nincsen feltétlenül szüksége dinamikus gazdasági növekedésre, mechanizmusai éppen hogy a négy évtizedes stagnálás okozta bajokra adott politikai reakciók. Az Orbán-rendszer válság idején próbál valamiféle intézményes stabilitást, reményt és hitet adni az embereknek. Ha a Nyugat, az Európai Unió bajai elhúzódnak, és a világgazdaságban belátható ideig nem kezdődik a szűkebb térségünkre is kiterjedő újabb nyugodtabb növekedési periódus, az segítheti az új hazai berendezkedés huzamosabb fennmaradását. Amennyiben viszonylag hosszabb időre állandósul a Nyugat jelenlegi mérsékelt válsága, akkor Orbán Viktor egy jövendő politikai trend első kezdeményezőjeként léphet fel. Különösen a térségünk megtorpant országaiban, de Európában másutt is lehetnek majd követői."
