"Oscar Wilde halhatatlan művében Dorian Gray, a szép és ártatlan ifjú arcképét megfesti Basil Hallward, a festő, megörökítve őt az ifjonti szépség és ártatlanság idolumaként. Ám az ifjúság – miként a szépség és az ártatlanság – nem tart örökké, bármennyire szeretnénk is ezt. Dorian vágya azonban teljesül: örökké szép, fiatal és vonzó marad, az arckép öregszik és csúnyul helyette. Lehet gazember, hűtlen, kicsapongó, bűnei csak a képen látszanak, s míg ő marad amilyen volt, a kép egyre rútabb lesz – a festmény lesz igazi arca és bűnhődik helyette. Gyilkossá is válik a végén, megöli a kép festőjét is. Egy este aztán meg akarja semmisíteni bűnei bizonyságát és kést döf a képbe; ám mivel a kép egy vele, a döfés megöli őt magát is. Az örök igazságszolgáltatás, a történetben legalábbis, beteljesül.
Zuschlag János könyvet írt MSZP-s kalandjairól és ebben a műben az MSZP tölti be a kép szerepét...
...Kést ragadott, hogy ledöfje pártját. Ám amikor ledöfi az MSZP-t, meghal ő is, mert egy vele. Mert amit meg akar semmisíteni és talán meg is teszi – április 6-án majd kiderül –, az nem más, mint ő maga. Hiszen látható, a dolog fordítva is működik. Az MSZP-nek is varázs-arcképe Zuschlag, és ameddig ők tisztának és ártatlannak látják magukat, addig Zuschlag lesz egyre csúfabb és bűnösebb. Amikor ők végeznek vele, úgyszintén magukkal is végeznek. A kép és a modell azonosak, immár örökre."
