Kárpátok Syrenaja

A bejegyzéshez tartozó képek itt tekinthetőek meg!

Bár a nap elején még úgy éreztem, hogy ma csak beülök egy parkba, vagy ki a tengerpartra, és olvasgatom az útikönyvemet a további látnivalók feltérképezése érdekében, ez "sajnos" nem jött össze. A mai sétám közben a Montjuïc [úgy kell mondani, hogy: 'munyzuik'] hegyére bukkantam, ami annyira lekötött, hogy este 8-kor is a hegyen voltam...

A "hegy" 192 méter magas, és látványra olyan, mint ahogy a Gellérthegy magasodik Budapest felett. Még egy Citadella is van a tetején, a Castel de Montjuïc, így aztán teljes a hasonlóság. Az alsó részei kiterjedtebbek, és a 20. században két nagyon fontos eseménynek hála mára teljesen beépítettek: itt építették fel az 1929-es világkiállítás pavilonjait és az 1992 olimpia központi stadionját és reprezentatív tereit. Az egész Montjuïc-en temérdek kilátó pontról lehet rálátni egész Barcolanara, kihagyhatatlan helyszín.

Számomra a legérdekesebb a Castel de Montjuïc. Egyrészt innen lehet minden irányban a legjobban rálátni a városra, másrészt éppen emiatt a kivételes elhelyezkedés miatt kiemelt történelmi jelentősége van ennek az erődnek Barcelona történetében: aki ezt az erődöt birtokolta, az uralta a várost is, és mivel az erőd ura általában a központi kormányzat volt, a Castel a katalánok elnyomatásának fájó mementoja. Emiatt kicsit a budapesti Citadella és a már jóval korábban elbontott ún. 'Újépület' ('Neugebäude') keveréke a Castel.

Az erődöt a katalán október 6-a (vagyis 1714. szeptember 11-e, amikor a Bourbon király egy hosszú ostrom végén véres küzdelmek által bevette Barcelona-t, az ellenállókat kivégezték) után építették, hogy teljessé váljon a kontroll a renitens katalán város polgárai felett. Ezt követően a várost 3 alkalommal is innen bombázták, amikor lázadás tört ki a spanyol uralom vagy a rendszer ellenében. És ilyenkor nemcsak lövöldöztek, hanem szisztematikusan szőnyegbombáztak egyes negyedeket. A másik tényező, ami miatt fájó emlék az erőd, a temérdek spanyol- vagy Franco-rendszer ellenes fogoly, akiket vagy itt tartottak fogva, vagy itt is végeztek ki. Közülük a leghíresebb Lluís Companys i Jover volt, aki a spanyol polgárháború idején Katalónia elnöke volt, ilyenformán pedig a köztársasági ellenállás jelképe.

Némi cinizmussal teszem hozzá, hogy ugyan az erőd elsősorban a francoista elnyomás jelképe, a múzeumban kezembe nyomott leírásban elismerték egy bekezdésben, hogy a polgárháború idején, amikor a Castelt Barcelona város köztársaságpárti vezetése átvette, voltak viták arról, hogy lerombolják az erődöt és parlamentet vagy a Béke Múzeumát építik a helyére, de személyesen Lluís Companys elnök tett pontot a vitára és rendelte el az erőd használatát a francoista vezetők elzárására és kivégzésére - de jogállami garanciákkal, teszi hozzá lakonikusan a leírás... Nem tudom, hogy ez mit jelentett a gyakorlatban, de a magyar történelmi ismereteim azt súgják, hogy polgárháborús körülmények között semmilyen jogállami eszközről nem lehetett itt szó... A sors fintora, hogy Companys végzete is a Castel de Montjuïc lett.

Az erőd múzeumában több időszakos kiállítás hívta fel a figyelmet arra, hogy ugyan a hegy tetején a Castel magasodott fenyegetően, de a Barcolna felé lejtő kellemes lankák régebben egy nagyon szép és városszerte népszerű programnak adtak helyet minden hétvégén és ünnepnapon. Ez volt az ún. Fontadas, amikor a polgárok apraja nagyja kivonult a hegy lejtőin eredő temérdek forrás egyikéhez sétálgatni, piknikezni, és napestig énekelni meg táncolni. Az ünnep neve is innen, a forrás szóból ered. Tipikus mediterrán ünnep: boldogság, semmittevés és életöröm.

A Fontadas ünnep eredete a mendemondák szerint a következő: Szt. János napja előtti éjjelen hagyomány, hogy a hívők összegyűlnek és hatalmas máglyákat gyújtanak a szent emlékére. 1780-ban Barcelona városának vezetése úgy határozott, hogy a sűrűn beépített városban betiltja a nyílt tűzgyújtást. (Ez a tiltás érthető, ha megnézzük a Barrí Gótic szűk utcáit és hozzáadjuk az akkor még döntően faalapú épületeket.) A tiltásra tekintettel a város lakossága a Montjuïc hegyére vonult ki a máglyák meggyújtására, és mivel látták, hogy ez a hegy nagyon hangulatos, ezt követően minden vasár- és ünnepnapon ez vált a polgárok célpontjává. Olyannyira, hogy nagyobb ünnepeken (mint pl. az előbb említett Szt. János napja előtti éjjel) a város és a városfal őrségét meg kellett erősíteni, olyan kevesen tartózkodtak a falakon belül...

A másik érdekes hagyomány a Montjuïc-kel kapcsolatban a szardíniatemetés hamvazószerda napján. A karnevál végeztével és a böjt megkezdése előtt szintén városszerte népszerű dolog volt kivonulni a hegyre, és különféle halakat eltemetni rituális keretek között, kerámiaedényekben, a hegy oldalában. Viccesen teszi hozzá a leírás, hogy lehet, hogy a rómaiak előtti ibér kultúrából semmit nem találnak a régészek, de a jövő régészei bizonnyal rengeteg furcsa kerámiakoporsót fognak találni, amelyekben haltetemeket helyeztek a helyiek örök nyugalomra...

A Castel után lassan leereszkedtem a hegyről, és egyszer csak belebotlottam az Olimpiai Stadionba és az előtte lévő Placa d'Europa-ba. Ez az a része Barcelonanak, amely komolyan megijeszt, olyan méretek jellemzőek rá. Egészen picinek érzem magam a hatalmas Placa d'Europa-n, és nem hiába, mert ekkora teret utoljára Moszkvában, a Népgazdasági Kiállítás óriási pavilonjai között láttam. A méretek és az építészeti stílus miatt úgy érzem, mintha egy diktatúra a maga szocreál monumentalizmusával próbálna meggyőzni, sőt megfenyegetni, hogy tiszteljem és nézzek föl rá. Ez nem Barcelona.

Érzéseim nem csaltak sokat, mert az Olimpiai Stadiont eredetileg nem az 1992-es, hanem az 1936-os olimpia miatt építették meg. Erre a korszakra volt jellemző ez a fenyegetőző stílus (a közelmúlt Kínáját leszámítva).

A frissen hatalomra jutott köztársaságpártiak 1936-ban ebben a stadionban szerették volna megrendezni az alternatív "internacionalista" olimpiát a berlini "fasiszta" olimpiával szemben, mivel Németországban időközben a hatalomra kerültek a nácik, így a németek méltatlanná váltak az olimpia megrendezésére - érveltek a köztársaságiak.

Üdv! Hello Mindenki!

A mai nap jó egészségben, aktívan és hasznosan töltöttem: végre nekiállhattam a komoly városnézésnek.

Elhatároztam, hogy egy nap csak 1 max. 2 látnivalót nézek meg, így hagyok időt magamnak arra, hogy megemésszem a látottakat, és van esélyem arra, hogy olyan érdekességekkel szolgáljak, amikről az útikönyvek még csak nem is tudnak, vagy csak elfelejtik megírni.

A másik szabály, hogy a tengernyi idő miatt megadom magamnak azt a luxust, hogy nem megyek metroval egyenesen a kiszemelt célhoz, és a gyalogos bolyongás közepette nem használok térképet. Azt csak akkor veszem elő, hogy nagyon eltévedtem.

A fenti irányelveknek hála futottam bele a Catedral gótikus épületébe. Itt rajzolgattam kicsit, mert nagyon tetszettek az épületen belüli gótikus ívek és ablakok. Az útikönyvek leírásaihoz annyit teszek még hozzá, hogy a Catedral-nak van magyar vonatkozása!

1519-ben ez az épület adott otthont az Aranygyapjas Rend gyűlésének. Az ülés jelentőségét mutatja, hogy a résztvevők részére külön, faragott székeket készítettek (névvel, címekkel, és címerekkel) a főhajó közepén, és ezeket azóta sem távolították el a Catedral-ból. E rendnek számos jelentős európai uralkodóház leszármazóin túl tagja volt az akkori magyar király, II. (Jagelló) Lajos király is. Az ő ülőhelye a német-római császár és a francia király után helyezkedik el, mutatva a Magyar Királyság akkor még nagyhatalmi pozícióját.

A Catedral-t egyébként Szent Euláliának szentelték fel (nemcsak a katedrálisnak, de a városnak is ő a védőszentje), aki 13 évesen halt mártírhalált még a keresztényüldöző Római Birodalom idején. A templom védőszentje emlékére a katedrális mellett működő kolostor kerengőjében (közvetlenül megközelíthető a főhajóból) 13 liba emlékeztet a mártír kislány fiatal korára, és a kivégzői által alkalmazott 13-féle kegyetlen kínzásra.

Várostörténeti érdekesség, hogy a Catedral előtti ma már széles Avinguda de la Catedral helyén korábban olyan színes középkori városnegyed volt, mint a Barrí Gótic, vagy Budapesten volt korábban a Tabán. Ezt a városnegyedet a '40-es években rombolták le, és építettek helyett széles sugárutat.

-

A Catedral után még éppen befértem a Museo d'Historia de Catalunya-ba (kicsit sok időt töltöttem el a Catedralban és csak du. 5-re értem a Museo-hoz). Utóbb kiderült, hogy a zárásig eltelt 3 óra sem volt elég nekem a múzeum bejárására, mert este 8-kor is még csak 2 emeletet vettem végig a 3-ból. Ha várost nézünk, meg kell adni a módját.

Az ok amiért sokáig maradtam a múzeumban az az volt, hogy lenyűgözött a katalán történelem megdöbbentő hasonlósága a magyar történelem egyes eseményeihez. Annyira lenyűgöz a katalán nacionalizmus (Catalanisme) és történelem, hogy annak egy külön bejegyzést szánok. Addig is álljon itt még egy érdekesség!

A katalán címer eredetét sokféleképpen magyarázzák, de a legismertebb és legelfogadottabb verzió (legalábbis a Museo szerint) a következő: Barcelona tartomány eredeti címere tiszta aranyszínű volt. Egy végzetes csata végén az azt vezető Louis le Pieux francia király a haldokló Guifre le Pelósnak, Barcelona urának sebét megérintette, majd a véres négy ujját felülről lefelé végighúzta a Guifre le Pelós, tiszta arany, barcelonai címerpajzsán. Így jött létre a ma is ismert formája a katalán címernek.

Mára ennyi, holnap újra jelentkezem.

A múltheti többnapos hegymászás, a rapid továbbutazás ide, Barcelonaba, illetve a reggel 6 órás indulás miatti nullaalvás meghozta hatását: kicsit megfáztam...

Erre tekintettel bemutatom kicsit a szállásomat, mivel most ezzel ismerkedhettem meg alaposabban, itt töltöttem az egész napot.

Ez itt a szobám látképe:

Nem egy nagy eresztés, de minden igényt kielégít és saját szoba. Mindösszesen 6.000,- Ft-ért. Ez az airbnb.com áldásainak köszönhető, mindenkinek tudom ajánlani, mert rendkívül kedvező áron juthat hozzá az ember saját szobához, ami mondjuk egy hostelben elképzelhetetlen lenne.

A másik nagyon jó tulajdonsága a szállásomnak, hogy a szállásadóm egy velem egyidős srác, aki még 2 lakótársával él együtt itt a lakásban. Ők most nincsenek itt, de a szállásadó srác ismerőseinek hála tiszta ERASMUS-os a hangulat. Az, hogy együtt élsz a szállásadóddal, nemcsak a hangulat miatt hasznos, hanem mert így minden apró cseprő kérdésedre hamar választ találsz egy olyan helyitől, akinek nem az az érdeke, hogy lehúzzanak, hanem hogy Te jól érezd magad, mindenből a legjobbat kapd a legjobb áron, és aztán az airbnb.com-os review-kban jó véleményt mondhass róla. 

Holnap remélem sokkal jobban leszek és még többet láthatok Barcelonaból.

Két kis falat Mókás Tudástárunkból...

1. Tudtátok, hogy szeptember 11-ét nemcsak az al-Kaida ünnepli?
Bizony, a katalánok is szívükbe zárták e dátumot, igaz nem ugyanabból az okból mint az arab terroristaszervezet, és jóval régebbi eredetű az ő emléknapjuk... (http://en.wikipedia.org/wiki/Siege_of_Barcelona_%281713–1714%29)

2. Barcelonaban a katalán tartományi parlament rögtön az állatkert mellett van, egy egyébként elég szép kis városi parkban. Arról nem szól a fáma, hogy mennyire van átjárás a két intézmény között, de mindenesetre praktikus megoldás...

Kedves Mindenki!

Megérkeztem biztonságban békességben Barcelonaba. A beszámolók formáján még gondolkodom, de formálódik egy olyan napi rendszerességgel jelentkező rovat, mely itt, a Kárpátok Syrenáján jelenik meg és az aznap látottakat, érdekes történeteket dolgozza fel. Előbb-utóbb mindenki megfordul ebben a városban, ezért igyekszem olyan érdekességeket összegyűjteni, ami nemcsak az én, de mások érdeklődését is megragadja.

Gyertek velem erre az útra, és olvasmányélmény formájában éljétek át ti is azt, ami itt vár!

Üdv:

bornemissza